A barna rétihéja Magyarországon viszonylag gyakori fészkelő. Vonuló madár, hazánkban április és október között tartózkodik, telelőterülete Afrika Szaharán túl található, de egyre több példánya marad áttelelőként Európában. Eurázsiában és Afrika északi részén költ.
Teste nyúlánk, szárnya és farka hosszú, feje kicsi. A felnőtt hím szárnya és farka szürke, elsőrendű evezői feketék, a szárnyfedők és a hát barna, a fej és a szárny elülső élei okkersárgák. A tojó sötétebb, főleg barna, a fej és a váll krémszínű, és valamivel nagyobb a hímnél. A fiatalok sötét színűek, világos fej- és torokrésszel, farkvégük világos szegéllyel. Csőre fekete, lába sárga, karma fekete, szivárványhártyája sárgásbarna.
Repülése alacsonyan, imbolyogva történik, zsákmányára hirtelen csap le, de siklórepülésre is képes. Tápláléka főként kisemlősökből, talajon élő és vízimadarakból, valamint hüllőkből áll.
A barna rétihéja monogám, a pár általában egy szaporodási időszakra áll össze, de előfordul többéves párhűség is. A fészkelőhelyet a hím vagy a pár közösen választja, leggyakrabban vízparti nádasokban, magas-sásosokban és réteken. A fészek a talajon készül, alapja avas nád, ágak, gyékény, gyökerek vagy más növényi anyagok. Mindkét szülő részt vesz az építésben és a fészekanyag hordásában.
Évente egyszer költ, de fészekpusztulás esetén rendszeres a sarjúfészek kialakítása. A fészekalj 3–6 tojásból áll, amelyek kékesfehérek, néha foltosak a fészekanyagtól. A tojó üli a tojásokat, a hím pedig röptében adja át a zsákmányt, amelyet a tojó visz be a fészekbe. A fiókák 10 napos koruktól mindkét szülő által táplálkoznak, 28 naposan kitollasodnak, 38–40 napos korukra repülősek lesznek, majd még 2 hétig a fészek környékén tartózkodnak, mielőtt önállóvá válnak.
A faj állománya az 1970-es években jelentősen megfogyatkozott. A dúvadirtás szigorítása kedvezően hatott a fészkelő párokra, a kedvező helyzet fenntartásához azonban a vadászati és természetvédelmi szakemberek együttműködése elengedhetetlen.