A dámszarvas a gímszarvasnál kisebb termetű, zömökebb alkatú szarvasféle, amelyet legkönnyebben foltos szőrzetéről lehet felismerni. Hazánkban nem őshonos faj, feltehetően Mátyás király korában telepítették be először vadasparkokba. Napjainkra a nagy, összefüggő hegyvidéki erdőségek kivételével szinte mindenütt előfordul, és világszerte is gyakori látvány a parkokban, arborétumokban.
A dámszarvasok a vadasparkokban élve gyakran szelíddé válnak, kevéssé tartanak az emberektől. Barcogási időszakban azonban a bikák viselkedése kiszámíthatatlanabb lehet, mivel erősen védelmezik a teheneket. A szaporodási időszak októberben kezdődik, és jól felismerhető a bikák jellegzetes, mély, horkolásszerű hangjáról, amelyet a szaknyelv „barcogásnak” nevez. A gímszarvassal ellentétben a dám bikák nem követik a nőstényeket, hanem egy talajba kapart, sekély teknőnél várják őket, és hangjukkal csalogatják magukhoz.
A borjak május–június folyamán születnek, általában 4–5 kilogrammos testsúllyal. Az első két hónapban kizárólag anyatejen élnek, amíg fogazatuk teljesen ki nem fejlődik. A felnőtt dámszarvasok a hazai szarvasfajok közül az egyik legkevesebb igénnyel rendelkeznek a táplálék összetételét tekintve, így változatos élőhelyeken is sikeresen megtelepednek.