A vadmacska testmérete és alkatra nagyon hasonlít a házimacskára, amelynek őse is, azonban több jellegzetessége alapján könnyen megkülönböztethető tőle. Feje szélesebb, fülei oldalt állnak, bundája pedig határozottan csíkozott, amit bozontos, vastag farka folytat, rajta általában 7–9 fekete harántcsíkkal.
A viselkedése különbözteti meg leginkább a házi macskától, már fiatal korától kifejezetten vad, harcias és kerüli az embert. Kiválóan rejtőzik, éles szaglása és kitűnő hallása miatt messziről észreveszi a közeledést, és időben elbújik.
A faj fennmaradását nemcsak az élőhelyek átalakulása fenyegeti, hanem egy különösen jelentős probléma is: a házimacskák, amelyek a vadmacska afrikai alfajából származnak, gyakran elkóborolnak a vadmacskák élőhelyére, sőt elvadult házimacskák is nagy számban élnek. Mivel a két forma képes kereszteződni, a tiszta európai vadmacska genetikai állománya veszélybe kerülhet.
Tápláléka főként kistestű gerincesekből áll (például vízipocok, egér, fiatal nyúl), emellett nagyobb rovarokat is fogyaszt. Ritkábban madarakat vagy halakat zsákmányol, de előfordul, hogy legyengült őz- vagy szarvasgidát is elkap. Ínséges időszakokban dögöt és növényi részeket is elfogyaszt.
Párzási időszaka (a pacsmagolás) február–március között zajlik. A kandúr ilyenkor hangos, rekedtes hívóhangot ad („hurrog”). A vemhesség mintegy 60 napig tart, és általában 3–4 kölyök születik.