A keleti sün Magyarország egész területén elterjedt, és szinte minden olyan vidéken megfigyelhető, ahol legalább elszórtan vannak fák vagy cserjék. Településeinken különösen gyakran találkozhatunk vele.
Elsősorban napnyugta után indul táplálékszerző útra. Veszély esetén összegömbölyödik, szúrós „tűpárnává” változik, és csak akkor folytatja útját, amikor ismét biztonságban érzi magát. Mivel hazánkban ez az egyetlen sünfaj, más emlőssel nehezen téveszthető össze. Hátát módosult, megvastagodott szőrtüskék borítják, amelyek sötétbarna tövüktől fehér hegyükig barna és fehér csíkokban váltakoznak.
A sünök az év nagy részében magányosan élnek, a hím és a nőstény többnyire csak a párzási időszakban találkozik. A fiatalok egy ideig anyjukat követve járják be a környéket, majd önálló életet kezdenek.
Látásuk gyenge, de kiváló szaglásukra és hallásukra támaszkodva remekül tájékozódnak az éjszakában. A védettebb, kevésbé nyílt helyeket kedvelik, és előszeretettel közlekednek kőfalak vagy kerítések mentén. A telet téli álomban töltik, többnyire farakások vagy rőzsekupacok rejtekében. Túlélési esélyeiket növelhetjük, ha az ősszel keletkező leveleket és gallyakat nem hordjuk el, hanem kupacokban hagyjuk, ezek értékes menedéket nyújtanak számukra.
A sünök különösen veszélyeztetettek a közúti gázolások miatt. A gyorsan közeledő jármű elől ösztönösen összegömbölyödnek, nem pedig elfutnak. Az óvatos, szürkületi vezetés sok állat életét mentheti meg. A sérülésmentes, 500 grammnál nehezebb sünök általában gond nélkül felkészülnek a télre, és nem igényelnek beavatkozást. November elejére legalább 350–400 grammos testsúlyt kell elérniük, ha ezt nem tudják, akkor indokolt a segítség. Ezen kívül még a sünök gyakran kutyatámadások áldozatai is, ezért kerti kutyáink felügyelete szintén hozzájárulhat a védelmükhöz.