A füleskuvik Magyarország egyetlen vonuló bagolyfaja, amely a telet Afrikában tölti. Hazánkba április második felében érkezik, és szeptember elejére az állomány többsége már elvonul. Élőhelye változatos, mezőkkel tarkított erdők, facsoportok, kertek, akár városi környezetben is előfordulhat.
Apró termetű madár, tollazata rendkívül rejtőszínű, szürke vagy vörhenyes, testét kinyújtva, tollfüleit felmeresztve könnyen összetéveszthető egy elszáradt faággal. Szeme sárga, lábujjait nem fedi toll, ami ritkaság a baglyok között. Éjjel aktív, tollfüleit nyugalmi állapotban lelapítja.
A füleskuvik táplálékát főleg rovarok és más gerinctelenek alkotják: szöcskék, sáskák, bogarak, éjjeli lepkék, földigiliszták. Nagyon hűséges a költőhelyéhez, évről évre ugyanoda vagy nagyon közelre tér vissza. Területének átmérője 150–300 méter lehet, és odúban költ. A hím a szaporodási időszakban „fütyörészéssel” hívja fel magára a tojó figyelmét, és jelzi territóriuma határait a szomszédos hímeknek. A tojó a kiválasztott hímnek válaszol, majd ezután következik a párzás.
A tojó május első felében, esetenként júniusig, 3–5 tojást rak, amelyek átmérője 26–31 mm. A tojásokat néhány nap eltéréssel rakja, a kotlást a második tojás lerakásakor kezdi, így a fiókák különböző korúak lesznek. A tojó kotlik, a hím eközben hordja a táplálékot.
A fiókák 3–4 hét után kelnek ki, szemük kéthetes korukra nyílik ki teljesen. Kezdetben az odúban maradnak, majd fokozatosan a földre ereszkednek, ahonnan a karmaik és csőrük segítségével visszamásznak a fára. A szülők az odú elhagyása után kb. egy hónapig etetik őket, amíg teljesen önállókká nem válnak. A füleskuvik rendszerint évente egyszer költ, de fészekpusztulás esetén pótköltésbe kezdhet. Július közepétől a territórium védelme már mérséklődik, és hangjuk ritkán hallatszik.