Az európai őz a kontinens egyik legkisebb testű szarvasfaja, és Magyarország teljes területén megtalálható. Korábban elsősorban domb- és hegyvidéki, erdős élőhelyeken élt nagyobb számban, de mára a mezőgazdasági területeken is gyakori. Nyáron rendszerint magányosan vagy kisebb családi csoportokban mozog. Ősztől tavaszig azonban kisebb-nagyobb csapatokba verődnek, amelyek összetétele állandóan változik. Míg erdei környezetben jellemzően 4–8 egyedből álló csoportok formálódnak, addig nyílt mezőgazdasági területeken akár 40–90 tagú csapatok is kialakulhatnak. A párzási időszak (üzekedés) július végére és augusztus elejére esik. A gidák a mintegy kilenc és tíz hónapos vemhességi idő után május második felében vagy június elején jönnek világra, ami közel két hónappal hosszabb, mint a náluk jóval nagyobb gímszarvas vemhessége. Az ellések során általában 1–3 gida születik, leggyakrabban ikerellés fordul elő. A születendő gidák számát részben a suta életkora és kondíciója határozza meg: erdei élőhelyeken jellemzően alacsonyabb, míg jó minőségű mezőgazdasági területeken magasabb lehet az utódszám. Az újszülött gidák néhány órával a születés után már képesek követni anyjukat. A fiatalok rendszerint egy éves korukig maradnak a sutával.
Gyakori tévhit, hogy a magányosan fekvő gidák elárvultak, pedig az anyjuk szándékosan rejti el őket úgy, hogy minél kevesebb szaganyag kerülhessen a környezetbe. Ha az emberek hozzáérnek a gidákhoz, idegen szag kerül rájuk, amit az anya megérezhet, és a továbbiakban elutasíthatja a kicsit.
Az őz hímje a bak, a nősténye a suta, a fiatal egyedeket pedig bak- vagy suta-gidának nevezzük. Fontos különbség, hogy a szarvas és az őz két külön faj, ezért téves az a feltételezés, hogy a „szarvas” a hím, az „őz” pedig a nőstény megnevezés lenne.