A magyar parlagi szamár több mint 2500 éve ismert a Kárpát-medencében.. Bár a gazdasági életben nem töltött be meghatározó szerepet, a szegényebb rétegek számára fontos teherhordó állat volt. A juhászatban a 17–18. századtól kezdve követték nyomon használatát, ahol hátas, málhás, és igásállatként nagy megbecsülésnek örvendett. A második világháborút követően főként kisebb gazdaságokban alkalmazták, napjainkban pedig elsősorban hobbiállatként és vadasparkok lakójaként találkozhatunk vele.
A fajta modernkori történetében jelentős mérföldkő volt 2004, amikor hivatalosan is önálló fajtának ismerték el. Ez a lépés azért is fontos, mert korábban nem létezett egységes fajtanév a hazánkban régóta jelen lévő állományra, pedig a „magyar parlagi szamár” megnevezést mint fajtajelölést először 1914-ben dokumentálták. Magyarországon jelenleg kevés helyen foglalkoznak szamártartással, az állomány becsült mérete 3000-4000 egyed.